Így segített egy kézzel épített otthon két Superhost-házigazdának félig nyugdíjba menni

Mary és Buster Reynolds Superhost-házigazdáknak a vendéglátás és az otthonépítés 40 éve az életük része. „Ez egy életstílus” – állítja Buster. Ő és felesége, Mary 1980 óta kézzel építik az otthonukat, és megosztják a vendégekkel. „Most, hogy ennyi új ember érkezik, friss szemmel láthatjuk az otthonunkat. Nagyon büszkék vagyunk az eddig történtekre.” A dél-afrikai Johannesburgtól 30 perces buszútra lévő egykori madárrezervátumban található ingatlan három vendégszobával és két vendégházzal rendelkezik. És a pár „tegnap este” végre befejezte! Mary nevetve meséli: „Most fejeztem be az új fürdőszoba csempézését.”

Mary és Buster rövid szünetet tartottak a csempézésben, hogy elmeséljék, hogyan vágtak bele a vendégfogadásba, hogyan segítette ez őket a nyugdíjba vonulásuk során, és miért állhat 4800 kilométerre, valahol Nigériában a házuk pontos másolata.

Egy otthon saját kezű felépítése hatalmas vállalkozásnak tűnik. Mindketten dolgoztatok már korábban az építőiparban?
Mary: „Igazából nem. Buster nyugdíjas operatőr, én pedig életem nagy részét az oktatásban töltöttem. Volt régebben egy főbérlőnk, aki kisházakat épített, és olyan rosszul voltak megépítve, hogy azt gondoltuk: ha ő meg tudta csinálni... akkor mi meg tudjuk csinálni jobbra. Buster kőműves tanfolyamra járt, én pedig vettem egy vízvezeték-szerelésről szóló könyvet.”

Ez a képzettséged?
Buster: (nevetve) „Akkoriban nem volt pénzünk házat venni. Csak így juthattunk egy olyan házhoz, amit akartunk, és azon a földdarabon, amin akartuk. Mindössze 3000 randdal (65 000 Ft) vágtunk bele. Minden hétvégét, minden szabad percet, minden szabad centet az otthonunkra fordítottunk.”

Mary: „Buster csinálta a szerkezeti munkákat, én pedig a belső téren dolgoztam. A gerendák helyi gumifákból készültek, a többi fa nagyobb része a Crown Mines-i roncstelepről származik, ahol Johannesburg első aranybányáinak egyike található. Mindössze az elektromos rendszer és a nádtető elkészítéséhez vettünk igénybe vállalkozót, mivel ezek speciális szakértelmet igényelnek. A tetőkészítés egy hagyományos kézműves foglalkozás, ezért helyi szakértőket béreltünk fel, akik a feleségük által kézzel nyírt fűvel fedték be a tetőt. Mint Michelangelo a Sixtus-kápolna festésénél, szinte egy életet töltenek a létrán fel- és lemászással. Mintha egy műalkotásban élnél.”

A házról való csevegés jó módszernek bizonyult a vendégekkel való kapcsolat megteremtéséhez?
Buster: „Igen, határozottan. A ház osztatlan terű, ami 1980-ban még a szótárban sem szerepelt. Ilyen szempontból végre utolért bennünket a világ. A vendégek a konyhaajtón keresztül érkeznek, és megszerzik az első benyomásukat az otthonról és a nekik felszolgált reggeliről: házi termelésű és házi készítésű lekvárok, savanyúságok és csatni, valamint házilag sütött granola és muffinok. Dél-afrikai szokás szerint mindig sokféle kenyér, rengeteg kávé és Rooibos tea várja őket. Legalább egy órát töltünk a reggelizőasztalnál beszélgetve.”

Mary: „Volt egy nigériai csoportunk, akik ötcsillagos szállodára számítottak. Amikor beléptek, elképedtek, de nem telt sok időbe, mire átvették a hely hangulatát. Távozáskor egyikük elkérte a tervrajzok másolatát, mert a mi házunkhoz hasonlót akart építeni. Lehetséges, hogy valahol Nigériában áll a házunk másolata.”

Ennél nagyobb bókot nem is lehetne kapni! Hogyan kezdtél el vendégeket fogadni?
Mary: „Az AFS (American Field Service) nemzetközi csereprogramon keresztül. 1984-ben egy csodálatos utazást tettünk Amerikába, és amikor visszatértünk, az AFS házigazdacsaládokat keresett. Azóta hét diákot fogadtunk, egyenként egy évig, a világ minden tájáról. A vendégfogadás életmóddá vált számunkra. Két házikóval bővítettük az ingatlanunkat. Eredetileg a szüleinknek szántuk, később pedig bérbeadásra. 2017-ben lányunk, Katy bátorítására csatlakoztunk az Airbnb-hez, és szinte azonnal érkezni kezdtek a foglalások.”

Mi a kedvenced a vendégfogadásban?
Mary: „Az emberek. Mindig is élveztük a társaságukat, hogy különböző kultúrákat ismerünk meg, és megtudjuk, hogy miért jönnek az emberek Dél-Afrikába. Meglátogatott bennünket egy fantasztikus afro-amerikai csoport Chicagóból, akik a gyökereiket akarták felfedezni. Olyan helyekre irányítottuk őket, ahol szerintünk autentikus afrikai élményekben lehet részük. A program teljesen lenyűgözte őket, és erős rokonságot éreztek a kultúrával.”

Buster: „Volt még egy argentin férfi a vendégek között, akit annyira lenyűgözött a komposztálórendszerünk, hogy hazautazása után egy komposztáló vállalkozást akart indítani. Az ilyen történetek tartják bennünk a lelket.”

Mary: „Busternek ráadásul korán nyugdíjba kellett vonulnia, és mivel én is már csak fél munkaidőben dolgozom, ez a kiegészítő jövedelem óriási változást hozott. Lehetővé tette, hogy továbbra is az otthonunkban éljünk. Két háztartásvezetőt és egy kertészt is alkalmazunk. Ha nem lenne Airbnb-bevételünk, ők is elvesztenék az állásukat. Egyáltalán nem az a célunk, hogy profitot termeljünk vagy bankot robbantsunk, hanem hogy megtartsuk az otthonunkat, és Nelly, Elizabeth és Mishek továbbra is nálunk dolgozhasson.”

Van valamilyen tanácsotok a házigazdáknak?
Mary: „Élvezned kell, amit csinálsz, különben nem érdemes ezzel foglalkoznod. Mi élvezzük. Amikor pedig a vendégek értékelik az erőfeszítéseidet, akkor tudod, hogy jól csinálod.”

A cikkben szereplő információk a közzététel óta módosulhattak.